Ez meg mégis miről beszél? Mi alól akar engem felszabadítani? Nem értem.. És mégis miért akar engem zsarolni azzal a képpel... Ennek semmi értelme..
- Mégis milyen ostobaságokat beszélsz te itt össze? Még, hogy te akarod felszabadítani Kiyoko-t... Na ne nevettess!
- Ez nem vicc! Én komolyan gondolom - és felém nyújtotta a kezét.
- Mégis mit gondolsz te komolyan? Nem tudsz róla semmit... csak zsarolni tudsz... De tudod mit? Ezzel nem érsz el semmit. Csak szívességet teszel nekem, ha nyilvánosságra hozod azt a képet. Legalább többet nem kell megjátszanom magam...
- És Kiyoko? Rá nem gondolsz? Szerinted mégis mi lesz vele, ha ez a kép megjelenik? Egy csaló és dohányzó ember társaságában... És nehogy azt mondd, hogy így legalább neki se kell majd megjátszania magát. Tévedsz! Ha az apja tudomást szerez erről, elviszi egy másik iskolába... És te soha többé nem láthatod, és nem segíthetsz neki.
- Miét, te talán tudsz ezen változtatni?
- Igen, tudok.
- Mégis hogyan?
- Egyszerű... csak szépen lassan fel kell fednie a valódi énjét...
- És ezt mégis hogy gondolod? - kérdezte lenézően Izuru.
- Például nem kell minden egyes percben mosolyt erőltetnie az arcára... Nem kell feltétel nélkül mindenkivel kedvesnek lennie... Ha ezt megteszi, feltűnik az embereknek, hogy van egy másik Kiyoko, akit még nem ismernek. És meg akarják majd ismerni... és higgy nekem, szeretni fogják - nézett a szemembe - Ha ez megtörténik, és apád még mindig el akar innen vinni, már az egész iskola a te oldaladon fog állni. Így apád már nem tehetne semmit. Ha bezáratná az iskolát, csak maga alatt vágná a fát....
Ezen elgondolkodtam egy pillanatig... Izuru se szólt semmit... Tehát ő is mérlegel.... Vettem egy mély levegőt, majd kiléptem Izuru háta mögül.
- Rendben van... De mégis hogy akarok mindezt elérni?
- Egyszerű... ha mellettem lennél, nem lennél annyira feszült, és megmutatkozna a valódi éned...
- Te most azt akarod, hogy Kiyoko járjon veled? - kérdezte felháborodottan Izuru.
- Félreértesz. Úgy értem, hogy szünetekben legyen mellettem, mint egy barát...
- És a diáktanács?
- Nem vagytok együtt állandóan... Ezenkívül a diáktanácsból sokaknak van barátjuk, akikkel együtt vannak szünetekben vagy együtt ebédelnek.... Nem muszáj neked is mindegyiken ott lenned..
- De én vagyok a diákelnök...
- Ahogy a mögötted álló is az - bökött Izuru felé.
Csend lett... Én nem tudtam mit mondani... Ez az ismerten srác pedig csak mélyen a szemembe nézett... Fura érzés fogott el... Életemben most először reménykedtem... Valamiért úgy éreztem, talán működhetne a terve...
Ekkor Izuru szólalt meg halkan...
- Igaza van.. Így lesz a legjobb... Te végre önmagad lehetsz, és apád se tud ellene mit tenni... De már csak egy kérdés van hátra..
- Mégis mi? - kérdezte az idegen.
- Ki vagy te?
- Igaz is... elfelejtettem bemutatkozni... A nevem Masao... Kiyoko-chan osztálytársa vagyok - küldött felénk egy életvidám mosolyt...