Végig a folyosón, egészen a tanteremig mindenki kedvesen köszöntött engem. Én persze mosolyogva viszonoztam. Beléptem a terembe, ahol csak ugyan ez folytatódott. Szerencsémre a helyem az utolsó sorban volt, és az ablak mellett. Amint elkezdődött az óra, többet nem figyeltek rám, így az ablakon kinézve álmodozhattam egy kicsit. Végre valamelyest önmagam lehetek... ha csak pár percig is... Csengetek, és ismét elözönlöttek a diákok kedvességükkel... Majd újra csengettek, és elmerülhettem álmaim végtelenjében... Eljött az ebédidő... A diáktanács tagjai gyűltek a padom köré.
- Kiyoko-sama, itt az ideje, hogy elmenjünk ebédelni - mondta az elnökhelyettes.
- Igazad van, menjünk - álltam fel a padomból.
A lányok kíséretében átvonultunk a háztartástan terembe. A diáktanács másik elnöke (mivel nálunk volt egy lány elnök - én; és egy fiú elnök is) már ott várt minket. Az ebédünket, mint mindig, ismét ő készítette el.
- Üdvözlöm, Kiyoko-sama, tanácstagok - hajolt meg előttünk - Íme a mai ebéd - mutatott az asztalra.
- Köszönjük, Izuru-sama - hajoltam meg, majd elfoglaltam helyemet mellette, az asztalfőn.
Igazából ő az egyetlen, aki előtt önmagam lehetek. Mert ő is ugyan úgy elrejti a valódi énjét, mint én. Az iskolában ő is csak egy idol, de valójában egy vérbeli rossz fiú. Sokan nem tudják (mivel egy alapozóval elfedi), hogy van egy tetoválása. Méghozzá a bal felkarján. Valamint dohányzik.... Azonban itt, az iskolában ő is egy példakép. Sportol, jól tanul és kedves mindenkivel. Neki láttunk az ebédnek. Mint mindig, most is hihetetlen gasztronómiai élménnyel gazdagodtunk. Miután befejeztük az evést, Izuru-sama állt fel elsőként az asztaltól.
- Remélem ízlett a mai menü a hölgyeknek - mosolygott ránk, és elkezdte leszedni a terítéket.
- Várj, majd én segítek - álltam fel én is - Lányok, ti addig menjetek vissza a termekbe.
- Ahogy akarja, elnök-asszony - hajoltak meg előttem, majd távoztak.
Megvártam míg elmennek, becsukják az ajtót, és eltelik egy kis idő. Vettem egy mély levegőt, majd hangosan kifújtam. Letöröltem arcomról a hamis mosolyt, és a tányérokért nyúltam. Láttam, hogy Izuru meglazítja nyakkendőjét, és kigombolja az inge felső gombjait.
- Végre, hogy elmentek - sóhajtotta.
- Olyan fárasztó ez az egész nap, mint nap...
- Na ja... Mondd csak, milyen volt a kaja? - mosolygott rám.
Ez a mosolya más volt, mint az előbbi, amit a diáktanács előtt mutatott... Az csak egy mű mosoly volt.. Ez igazi... Csak úgy sugárzott belőle az életenergia..
- Isteni volt, mint mindig - mosolyogtam rá vissza.
Csendben elpakoltuk a tányérokat és poharakat, majd nekiálltunk elmosogatni. Én mosogattam, ő pedig törölgetett. Jó csapat voltunk mi ketten, így együtt. Sokan azt hitték, hogy egy pár vagyunk... Sok pletyka is keringett erről... De én csak bátyóként tekintek rá... Ő sajnos nem így van ezzel... Már többször is elhívott randira... Amint végeztünk a mosogatással, ő kinyitotta az ablakot, kihajolt rajta, majd rágyújtott. Én ez idő alatt elpakoltam a tányérokat & poharakat. Amint végeztem, odamentem Izuru-hoz, és kikönyököltem mellé az ablakpárkányra. Egymásra néztünk, majd elmosolyodtunk. Ekkor valaki berontott a terembe. Mind a ketten felé fordultunk, s csak ekkor láttuk, hogy az előbb fényképek készített rólunk. A kép eléggé félreérthető volt, ráadásnak Izuru éppen cigizett rajta. A "betörőnk" becsukta maga mögött az ajtót. A falnak támaszkodott, és gúnyos mosollyal figyelt minket.
- Ha nem akarjátok, hogy nyilvánosságra kerüljön, akkor teljesítenetek kell egy kérésemet...
- Mégis mit akarsz tőlünk? - lépett elém védelmezőn Izuru.
- Tőled semmit, ne aggódj. Nekem Kiyoko-val van dolgom... - mondta, és egyenesen rám nézett.
- Velem? - kérdeztem félszegen - Mégis mit akarsz tőlem?
- Nem kell félned. Azért jöttem, hogy felszabadítsalak...