Újabb nap... Újabb színészkedés... Egyre inkább zavar, hogy minden egyes nap meg kell játszanom magam... Már nem fogom sokáig bírni az biztos... Cselédek siettek be a szobámba. Hajlongva sorakoztak ágyam köré.
- Jó reggelt, hölgyem . köszöntettek kórusban.
- Jó reggelt - köszöntem nekik, majd vezetőjük felé fordultam - Kérem ismertesse a mai nap programját.
- Igenis, hölgyem - hajolt meg - Ma, az iskola után édesapjával és néhány vendéggel lesz találkozója. Ezután családi vacsora. A nai zongora és hegedű óra elmarad.
- Értem. Mégis milyen jellegű lesz a találkozó?
- Sajnálom, de nem áll módomban tájékoztatni - hajolt meg ismét.
- Rendben, elmehettek - intettem.
- De hölgyem... - kezdte az egyik szobalány kétségbeesetten.
- Semmi de. Azt mondtam elmehettek - keményítettem meg a hangom.
Körbenézett, majd meghajolt, és a többi cseléd kíséretében kisietett. Miután végre elmentek, lelöktem magamról a takarót, nyújtóztam egy nagyot, és kimásztam az ágyból. Belebújtam a papucsomba, majd elindultam a zuhany alá. A vízcseppek kellemes hidege felébresztette a testem. Ahogy í víz végigfolyt a testemen, úgy ébredtem fel. Kimásztam a zuhany alól, magamra vettem a köntösöm, és egy törülközőbe csavartam a hajam. Bementem a gardróbomba, és végignéztem a ruháimon... Elővettem az egyenruhám, egy rózsaszín fehérneműt, egy sötét mintás harisnyát és az ágyamra tettem. Visszamentem a fürdőbe, megszárítottam a hajam, és elkezdtem készülődni. Elkészítettem a sminkem, majd felöltöztem. Visszamentem a gardróbomba, és kiválasztottam egy magassarkú szandált. Miután elkészültem, lementem az étkezőbe, hogy megreggelizzek... A szokásos reggeli fogadott... Angol tea és gyümölcsök... Amint végeztem, indultam az iskolába. Az előszobában egy szobalány ideadta a táskámat, majd a komornyik kinyitotta az ajtót. Odakint várt az autó. A sofőr kinyitotta a kocsiajtót, beszálltam, majd ő is elfoglalta helyét a volán mögött. Elindultunk, én pedig a fülembe raktam a fülhallgatóm, és felhangosítottam a zenét. Kinéztem az balakon... követtem a futó tájat... Elhaladtunk rengeteg ember mellett... Irigyelve figyeltem őket.. Bárcsak én is úgy élhetnék, ahogy ők... Akkor nem kéne megjátszanom magam... Lassítottunk... Megérkeztünk az iskolához. Kivettem a fülhallgatót, és elrejtettem a kocsiban. Megálltunk, a sofőr kiszállt, majd kinyitotta nekem az ajtót.
- Kiyoko-sama! - kiabálták a lányok, és fiúk, akik észrevettek.
Az egész iskola szinte egy emberként rohant üdvözölni engem... Egy mosolyt erőltettem az arcomra, és mindenkinek visszaintegettem... Nos igen... Ez az egyik büntetésem a hazugságomért.. Az iskola tanulói egyfajta idolként tekintenek rám... Én vagyok az iskola mintapéldája... A megtestesült tisztaság... A nevem miatt kaptam ezt a jelzőt... Igazából az én vágyam az, hogy csak egy legyek a sok tanuló közül, de ez sohasem történhet meg... Mindig is én leszek Kiyoko-sama... Már olyan régóta játszottam ezt a szerepet, hogy már senki se látott az álarcom mögé... Legalábbis én ezt hittem...