Az osztálytársam? Hiszen az lehetetlen... Még egyszer se láttam őt... vagy mégis? Várjunk csak... nem ő az a srác, aki mellettem, ül? Az, aki folyton a padon fekszik? Úgy látszik, ő mindent leolvasott az arcomról, mert így szólt:
- Igen, én vagyok az. Mindig csendben figyellek téged... Ezért is jöttem rá, hogy milyen is vagy valójában. Láttalak, ahogy magadról megfeledkezve álmodozva nézel ki az ablakon...
- Te-tehát te végig engem figyeltél? - kérdeztem megszeppenve.
- Igen. Attól a naptól kezdve, hogy az iskolába jöttél.
Ezt nem hiszem el... Tehát már 2 éve folyamatosan figyel engem? Az nem lehet... Hogy hogy eddig nem vettem észre? Ennyire figyelmetlen lennék??
- Várj csak... mi vagy te, valami kém? Mit jelent az, hogy már 2 éve figyeled őt? Talán valami zaklató vagy? - esett neki Izuru...
- Nem vagyok zaklató! Csak amikor először megláttam, már akkor tudtam, hogy ő nem olyan, mint a többi lány...
- Ebben igazad van - mondta egy mosoly kíséretében Izuru.
- Pont ezért akarok neki segíteni! Nem akarom, hogy ő is egy esetlen, üresfejű liba legyen... Ő valójában nem ilyen! Amikor megláttam a valódi arcát, már akkor tudtam, hogy ő egy okos és kifinomult lány... akinek vannak álmai és vágyai... Mert ő nem egy agyatlan baba!
Néma csend lett. Én Masao-t figyeltem, ő pedig engem. Izuru maga elé meredt... Valami megváltozott benne... Már nem volt dühös... inkább barátias légkör lengte körbe... Úgy éreztem, hogy megért engem, és hogy mit akarok... Lassan odalépett Masao-hoz, és kezét vállára tette.
- Barátom, átmentél a próbán... Innentől rád bízom Kiyoko-t. Már bizton tudom, hogy azt tartod szem előtt, hogy neki mi a jó! Bízom benned. Jól viseld gondját - veregette hátba.
Alig hittem a szememnek és a fülemnek... Izuru most komolyan ilyen könnyen lepasszolt engem? Én meg még azt hittem, hogy barátok vagyunk! Remek... Odajött hozzám, majd Masao felé lökött. Én elvesztettem az egyensúlyom, és tehetetlenül érkeztem Masao karjaiba. Zavartan néztem fel rá. Meglepődtem... Ő is zavarban volt... Mélyen a szemébe néztem, és elvesztem bennünk...
- Menjetek már! A tanároknak majd megmondom, hogy a diáktanácsi tennivalókat láttátok el - kiáltott ránk Izuru.
Masao rám nézett, majd bólintott egyet Izuru felé, elkapta a csuklóm, és maga után rántott. Megálltunk egy terem előtt, Ő elővett egy kulcsot a zsebéből, a zárba illesztette és elfordította. Egy halk kattanás hallatszott. Kinyílt az ajtó, Ő pedig magával rántott. Ezt a termet még soha se láttam... Mégis mi ez a hely? Rengeteg pad volt itt egymásra pakolva... Olyan volt, mint egy régi raktár... Miután beléptünk, Masao ránk csukta az ajtót. Én felültem az egyik padra, lábam lógatva és karjaim összefonva meredtem rá.
- Mondd csak, mégis mi ez a hely? - kérdeztem.
- Ez? Egy régi raktá - mondta egykedvűen. és megrántotta a vállát.
- És mégsi honnan van neked kulcsod hozzá?
- Egyszerű... Akkor fedeztem fel ezt a helyet, amikor ide kezdtem járni. Már az első napon kifigyeltem, hogy a gondnok melyik kulccsal nyitja ki, és aznap kölcsönvettem....
- Elloptad! - kiáltottam.
- Mondd, ahogy akarod. Lényeg az, hogy ez lett az én búvóhelyem. Mindig ide menekülök, ha egy kicsit egyedül akarok lenni. De valamit még ma meg kell ígérned! - lépett közelebb.
- Mégis mit?
- Azt, hogy soha senkinek nem beszélsz erről a helyről! Még az elnöktársadnak se!
- De hiszen Ő a legjobb barátom! - mondtam dühösen.
- Mostantól nem... Már én vagyok az! És még valami... ha ide jössz, vigyáznod kell, hogy se se lásson!
- Mégis mi ez a....
- Ígérd meg!
- Rendben.. megígérem - sóhajtottam.
- Akkor tessék - nyújtotta felém ökölbe szorított kezét, majd én is kinyújtottam felé a tenyerem - Ez a te kulcsod - mosolygott rám.
- Mondd, ahogy akarod. Lényeg az, hogy ez lett az én búvóhelyem. Mindig ide menekülök, ha egy kicsit egyedül akarok lenni. De valamit még ma meg kell ígérned! - lépett közelebb.
- Mégis mit?
- Azt, hogy soha senkinek nem beszélsz erről a helyről! Még az elnöktársadnak se!
- De hiszen Ő a legjobb barátom! - mondtam dühösen.
- Mostantól nem... Már én vagyok az! És még valami... ha ide jössz, vigyáznod kell, hogy se se lásson!
- Mégis mi ez a....
- Ígérd meg!
- Rendben.. megígérem - sóhajtottam.
- Akkor tessék - nyújtotta felém ökölbe szorított kezét, majd én is kinyújtottam felé a tenyerem - Ez a te kulcsod - mosolygott rám.