Az én kulcsom? Tehát ekkor ez a lesz mi titkos helyünk? Na remek... Értetlenül pislogtam fel rá... Vissza, lenéztem a kulcsra... egy kis kulcstartó is lógott rajta... egy violinkulcs... rózsaszín kövekkel volt kirakva... így megnézve egészen aranyos volt... Valamiért hirtelen boldogság áradt szét bennem.... Önkéntelenül is mosolyogni kezdtem...
- Látom már egy kicsit jobb a kedved - mondta kedvesen.
- Igen... mondhatni... aranyos ez a kulcstartó....
- Igaz? Nekem is rögtön megtetszett. Nézd csak - és felmutatta az ő kulcsát is, amin egy ugyan ilyen lógott, csak kék színben.
- Ugyan olyan - néztem rá csodálkozva.
- Pontosan. Na és akkor most vegyük át a tervet.
- Rendben van. Mondd, mit találtál ki?
- Na akkor kezdjük azzal, hogy ma nem kocsival mész haza, hanem én kísérlek el. Holnap pedig a kapuban foglak várni.
- Várj... azt mondod te kísér haza? Az nem fog menni... apám dühös lesz...
- Miért, otthon van?
- Nincs...
- Akkor meg?
- A sofőr szól majd neki!
- Akkor kérd meg, hogy ne tegye. Szerintem biztos titokban fogja tartani - mosolygott rám.
- Rendben van... megpróbálom...
- Jó kislány. Na akkor, holnap a apuban várlak majd, és együtt megyünk be a terembe. Ha mással látnak együtt, hogy beszélgetsz vele, kevesebben fognak hajbókolni neked, és akkor neked sem kell mosolyt erőltetned az arcodra...
- De hát ők nem is hajbókolnak nekem! - mondtam sértődötten.
- Igazán? Gondolj csak bele rendesen
Belegondoltam.... igaza volt... csöndben bocsánatot kértem...
- Na akkor. szünetekben is ne a többiek bájolgását hallgasd, hanem velem beszélj. Majd mondok pár viccet, nevess rajtuk.
- És ez mennyiben segít?
- Ha látják a többiek, hogy jó a humorérzéked, és nem vagy az az elérhetetlen idol, akkor többen lesznek kíváncsiak arra, hogy milyen is vagy valójában. Ennek érdekében érdeklődni kezdenek irántad és majd meg szeretnénk ismerni. A tiszteletükön pedig felül kerekedik a kíváncsiságuk. Így az embert fogják benned látni, és nem csak egy babát!
Elképesztő ez a srác... Mégis honnan tud ennyi mindent? És honnan ismer ennyire jól? Talán abból, hogy engem figyelt? De mindig vigyáztam, hogy a valódi énem ne mutassam ki... Még a szolgálók se ismernek ilyen jól... Sőt, még én se ismerem magam ennyire! Erre jön egy kis szürke egér, és kiderül, hogy minden titkom ismer... Egek, mi jöhet még ezután? Mi lesz, ha bejön terve? Bele se merek gondolni... Nem tudom elképzelni magam, ahogy fesztelenül társalgok mindenkivel és közben magamat adom.... Az fizikai képtelenség!